A változás változást feltételez

 

Egyik kedvenc sorozatomban hallottam, ami meg is ragadt kicsit bennem.

A világon minden nyugalmi állapotra a lehető legkisebb energiaszintű állapotra törekszik. Akkor hogyan lehetséges mégis a változás, változtatás létrehozása? Mi okozhat akkor mégis változásra való törekvést?

Egy egyszerű fizikai példa segítségével bemutatom be ezt:

Gólt szeretnénk elérni az ellenfél ellen.

Feladat

Megoldás

A labdát meg kell mozdítani

(A labda nem akar megmozdulni magától)

Bele kell rúgni

Eljuttatni a megfelelő távolságra.

(lesz számtalan ellentétes erő, ami meg akarja akadályozni ezt)

Elég nagyot kell belerúgni

(kellő erő)

Túljutni az ellenfél célvonalán

 

Jó kaput kell megcélozni

(öngól elkerülése)

A kapu jó területét megcélozni

(kicselezni a kapust, aki a tükrünk)

Eleve ahhoz, hogy játékba akarjunk kerülni, már elhivatottság kell. Kell valami, ami ösztönöz bennünket. Csak úgy tudunk ösztönzést szerezni, ha egészségesek vagyunk és szeretjük magunkat.

Az ösztönzés csak akkor lesz megfelelő, ha belűről jön.

 

Az elrúgott labdát le akarja majd lassítani a súrlódási erő. Ha a célunk elérésébe kevés energiát fektetünk be a cél szertefoszlik. Tudnunk kell az energiaszintünket akár folyamatosan is emelni, a céljaink elérésében. Tulajdonképpen az elrúgás pillanatától kezdve mi vagyunk a labda, aminek el kell jutni a célig. Ehhez koncentrációra lesz szükségünk. Meg kell tanulnunk koncentrálni, mert ha feldaraboljuk elménket célt téveszthetünk.

 

Ha olyan célt választunk, ami valójában hátráltat bennünket, azt könnyen észre vehetjük abból, hogy büszkék leszünk rá. Büszkék leszünk és mondogatjuk elértük a célt. Hátra dőlünk és közben az ellenfél lommá lövi a kapunkat. A jó találat onnan ismerszik meg, hogy elégedettséggel tölt el és sarkal az új cél elérésében.

 

A kapus a mi tükrünk. Tudja, amit mi. Látja amit mi. Balra helyezkedik, ha jobbról támadunk és folyton figyel. Mégis ki kell cseleznünk valahogyan. Ez a kapus mindig munkálkodik bennünk. Félelmet láttat bennünk ha, félelemmel járulunk elé. Ha nincs félelmünk elrúghatjuk a labdát, biztosak lehetünk benne, hogy betalál.